Tavaly ilyenkor...

 Ezt a bejegyzésemet pár napja írtam , végül hosszas latolgatás után úgy döntöttem, hogy közzéteszem.
Szolgáljon  tanulságképpen másoknak, akik szintén cipelik a hátukon a keresztjüket.

Rövid történet a szeretetről, ragaszkodásról, arról, hogy minden relatív és aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.

         *          *          *          *         *        *        *

2010.január 11. 8 óra 30 perc.

Talán utóljára megcsókolom a férjemet, megsímogatom a kezét, majd intek neki, miközben Őt betolják a Kardiológiai Intézet szívsebészeti műtőjébe, hogy tripla Bypass- műtétet hajtsanak végre rajta, azaz, hogy mindhárom szívkoszorúserét kicseréljék. 44 évesen.
Ő viccelődik a műtősfiúval, puszit dob nekem és azt mondja: Ne izgulj Kicsianya, nemsokára találkozunk!
Becsukódik a műtőajtó. Én kinn...
Megkezdődik életem legnehezebb 3 órája, a várakozás.

11 óra 30 perc.

Nyílik a műtőajtó, Dr. Juhász Boglárka (az első magyar női szívsebész) mosolyogva megnyugtatott, hogy a műtét sikerült, minden rendben.
Huhh!
Holnap letolják az Intenzív osztályra, ott meglátogathatom. Holnap. És addig mit csináljak? Tök egyedül?
Gondoltam, hazamegyek és végre jól kibőgöm magam és megkönnyebbülök, hisz a férjem felépül, visszakapom, együtt maradhatunk.
De nem jöttek a könnyek.
Azóta sem.
A férjem  -  hála  Dr. Juhász Boglárkának, Prof. Andréka Péternek, Dr. Csillik Andreának, és a nővérek szakszerű és emberséges munkájának - felépült. Sosem lesz 100%, de velem van.
Megtanultuk a napjainkat nem betegségtudatban élni, hanem együtt élni ezzel az állapottal.
De a Damoklesz kardja mindíg itt lebeg felettünk és sajnos lebegni is fog.

A lényeg az, hogy Kicsianyának van Kicsiapája és minden együtt töltött nap ajándék!
Boldog vagyok, mert minden nap kapok ajándékot! Az Élettől.

Szívműtét után 2 héttel Sopronban, a Szanatóriumban:

Majd a májusi topiktalin:

Ismét Barkaságok

1 hete ledöntött a lábamról a jobb térdem izületi gyulladása. Szó szerint, nem bírtam lábra állni. Az orvos által elrendelt Flector tapasz sokat segített, de csak az 5. után kezdtem járogatni.

Nos, egy magamfajta "beteg" mi mással is KÖTHETNÉ le magát, mint az újonnan rendelt Barkaságaival:)
Szerencsére popsira kényszerülésem első napján megérkezett a csomagom, benne:

-2-2 gombóc Mosómasa-Vadász és Farkas, belőlük még aznap (!) elkészült ez a két sapka:

Hi-hi, újítottam! Íme a pontos méretre állítható sapka-blokkoló:)

-3 gombóc Cinege-Padlizsán, ebből - lemértem - 22 óra alatt készült el egy borzasztóan elegáns Laminária.

Ilyen volt, mikor leesett a tűről, és ilyen lett blokkolás után:

Ez a fonal valami csodálatos!
Gyönyörűen kiadja a minta struktúráját:

...és tökéletesen tartja a blokkolást:

Ez a legszebb Lamináriám, amit készítettem! Szerintem.

 - 4 gombóc Felhő- Helsinki, ebből most készül a 2. Frozen Leaves-em.

- 3 gombóc Dáma-Perszephoné még várja sorsa beteljesülését:)

Eddig nem tudtam még a géphez sem odaülni, mert annyira fájt a térdhajlítás.
De mostanára az ülepem és a hátam, meg a derekam jobban fáj, köszönhetően az ülőgarnitúrán betakarózva, kötögetéssel és tv nézéssel eltelt 5 napnak.
Alig várom, hogy pénteken már mehessek dolgozni...
Hát igen, ez az idő is eljött...