Óvatos duhaj voltam, egyelőre csak 3-3,5-4-est és 100-120cm-s damilokat vásároltam.Nagyon szépek, praktikusak, azóta ia azzal kötök, nagy becsben tartom őket!
Ma orvosi vizsgálaton voltam egy klinikán, ahol szörnyű baleset érte a 4-es kötőtűmet várakozás közben a lyukacsos fém padon:
Valamiért felálltam és letettem a kötésemet a padra, majd visszültem, felvettem és megdöbbenve láttam, hogy a vadúj, méregdrága speckó kötőtűmnek letört a hegye!
Az a szemét tű beleállt a lyukba, én megrántottam és eltört, még jó, hogy meg lett a hegye! ( később Apa itthon elsősegélyben részesítette és megmenekült, szebb lett, mint újkorában.)
Viszont ott és akkor nem voltam nagyon boldog.
A sérült:
Apa megoperálta...
Egy kis manikűr...
Köszi, Apa!
Szívesen drága Kicsianya, de most már szépen játsszál vele :)
VálaszTörlésA fa-kötőtűk egyik előnye, hogy sérülés esetén csak ki kell hegyezni őket, majd kicsit lekerekíteni a végeket (ne szúrjon meg véletlenül). :-)
VálaszTörlés(Otthon is könnyű fából kötőtűt készíteni: 1-2 centis kör átmérőjű farudat megfelelő hosszúra levágjuk. A végére ragasztunk egy fagolyót, megcsiszoljuk és kész is. Szerintem, ezért nem túl gyakori a nagy átmérőjű kötőtű...)
Örülök, hogy megmenekült, kár lett volna érte. Én is imádom őket, épp kellően hegyesek, és a madzagjuk is frankón csúszik. Arról nem beszélve, hogy csereberélhetem a tűvégeket kényemre-kedvemre:o)
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy sikerült megmenteni, gratulálok a Párodnak:-)
VálaszTörlésRózsaszín pöttyök:
VálaszTörlésIgazad van, ellenben ez valami selyemfényű lakkal beimpregnált tű, látni is a törésnél, hogy "héja" van a tűnek. Hegyezés után a natúr, kevésbé síma fa került volna felszínre. Emiatt sem mertem visszahegyezni, meg mert így meg tudtam mutatni Kicsianyának, milyen szépen dolgozik egy hajdani repülőmodellező :)))